Fotó: Engin Akyurt // Pixabay
2020-ban a koronavírus új divatot teremtett: a maszkhordást.
Néhány éve még ferde szemmel néztük az ázsiai népek különös szokását, miszerint éjjel-nappal maszkot viseltek az utcákon. Hol szemükbe röhögtünk, hol a bajszunk alatt mosolyogtuk meg őket, most meg már mi sem lépünk ki az utcára nélküle (más kérdés, hogy legtöbb helyen kötelező).
„Maszkabál! Papír álarc, kavalkád!”
A maszk sokáig a rejtőzködés szimbóluma volt. Míg a halotti maszkok az elhunyt bomlását fedték, emlékezvén az élő mivoltára, addig a rituálék maszkjai az emberi jelleget rejtették el, s emelték a szellemet az istenek közé. A görög színjátszás is eredetileg vallási szertartás volt, csak később vette át a szórakoztatás szerepét, ahol már a maszkos színészek a drámák különböző karaktereit keltették életre. Maga a színjátszás a kis Dionüszia-ünnepből alakult ki. Tél végén vidám mulatságokat, hangos, álarcos felvonulásokat rendeztek. Ilyenkor kedveltek voltak a drámai versenyeket, amikből lassanként létre jött a komédia és a tragédia műfaja.
Rómában Dionüszia helyett Saturnáliát tartottak. Ilyenkor Saturnus uralkodása alatti boldog aranykorra emlékeztek, s végeláthatatlan jókedv uralkodott. Nem dolgoztak, a gazdagok vendégül látták a szegényeket, és különféle mulatságokkal, felvonulásokkal szórakoztatták egymást. Mivel a keresztény egyház szerette a pogány ünnepeket a maga képére formálni, így ezekből a vigadalmakból alakultak ki a későbbi karneválok. Alapjaiban megtartotta, csak vallási tartalommal ruházta fel őket. Ilyen volt kezdetben a Velencei Karnevál is. A maszkok segítettek a mulatság részvevőinek elfedni, ki melyik társadalmi osztályba tartozik. Bár ennek csöppet ellentmond Velence tradicionális bauta maszkja, amit kizárólag az arisztokrácia viselhetett.
Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
Madárcsőrös Lorne-féle ruha védte a pestisdoktorokat.
Velencében mintegy 17 maszktípust különböztetnek meg. Az egyik legijesztőbb közülük a Pestisdoktoré. Fekete kalap, fekete csukja és szemüveges madárcsőr, mindez megspékelve egy hosszú bottal. A félelmetes jelmez eredete a XVI. századra tehető, amikor egész Európa-szerte a fekete halál, a pestis tizedelte az embereket. Egy francia orvos, Charles de Lorne fejlesztett ki egy védőruhát a ragályos kór ellen. A fél láb hosszú csőr alakú orr-részbe illatos füveket helyeztek, amik megvédték a használóját a gennyes, kifakadt nyirokcsomók bűzétől. Hozzá összefüggő ruházatot húztak, melyet még külön egy hosszú lepelkabát védett. Fontos része volt a bőrből készült kesztyű, és a fejfedő, illetve a szemüveg. Mintha csak a mostani orvosokat látnánk a koronavírus elleni harcban. Bár a régi öltözet nem volt valami hatékony, hiszen abban az időben nem ismerték még annyira jól a baktériumok, vírusok világát, de mindenképp tekinthetjük a mostani védőruházat ősének.
Koronavírus magával hozta a szájmaszkok divatját.
A koronavírus járvány kezdetére azért több információnk volt a vírusokról, és már létezett alkalmas védőfelszerelés. Mégis a pandémia első hulláma alatt a szimpla lakosság számára a kézmosáson kívül nem sok használhatót tanácsoltak, a szájmaszkok használatát is csak a betegeknek ajánlották. Azóta rájöttek – vagy csak lett egy csomó eladható – érdemesebb az egészséges embereknek is maszkot hordani, mert úgy, ha nem is irtják ki teljesen a vírust, de kevesebb megbetegedéssel számolhatnak. A kockázatcsökkentő hatása végett (én már tavasszal is hittem benne) a második hullám legelső szabályozása volt, hogy az utcán, illetve mások jelenlétében kötelezővé tették vagy az orvosi, vagy a textil maszkok használatát.
Nincs olyan nap, hogy ne takarnánk el az arcunkat, emiatt egy idő után sokan megunták a számtalan egyszer használatos papírmaszk eldobását (direkt nem gondolok bele, hányszor is használják fel valójában), és áttértek a moshatókra.
A felelős maszkviselők 3-4 óra folyamatos használat után cserélik.
A kilélegzett levegőtől az anyag átnedvesedik, amitől a vírusmolekulák könnyen megtapadnak, ezért érdemes rá odafigyelni, hogy meghatározott időben újat vegyünk fel. Így egy nap akár hármat-négyet is „elhasználhatunk”. A papír orvosi maszkokat egyetlen használatra tervezték, már egy orrtörlés után is csere szükséges, míg a textil anyagúak moshatók, ugyan korlátozott számban.
Emiatt egy átlagpolgár legalább 4-5 arcmaszkot táraz be egyszerre. Ahogy a ruhatárunk egyéb részeivel, a ruhánkkal, a cipőnkkel, a táskánkkal a saját egyéniségünket prezentáljuk, az arcunkat takaró szövetdarabbal is. Emiatt az egyszerű varrónőktől kezdve a nagyobb drogériákon át a divatot uraló nagyvállalatokig a legtöbben bevezették a különböző, fashion maszkok árusítását.
Mostanra az üzletek polcain, divattervezők webshopjain ott díszeleg az arcmaszkok színes palettája.
Ha nem tudod, kitől vegyél egyedi maszkot, íme Ági ajánlata:
Legyél egyedi, válaszd őket!
Nappy fotója a Pexels oldaláról.
Nektek milyen maszkotok van? Írjátok meg a Facebookon!
Viv
