Nő létemre vegyes érzelmeket táplálok a mostanában több amerikai államban is elfogadott abortuszellenes törvénnyel.

Az abortuszellenzők szerint a magzatelhajtás nem más, mint gyilkosság. Hat hetes korban kialakul a magzat szíve, mely ugyan még összeköttetésben van az anya érrendszerével, és még külön egyáltalán nem életképes, de már emberi lénynek számít, akinek joga van élni. Ezzel viszont az anya jogait teljes egészében háttérbe szorítja: a nő ezentúl nem lesz más, mint egy hordozó, egy gazdaegyed, egy test, aki bérbe adta a méhét. A következő kilenc hónapban ő fog szenvedni, nála lesznek maradandó változások mind fizikailag, mind szociálisan. Most már a társadalom szemében elveszti női mivoltját, és kizárólag anyaként fog funkcionálni, akinek az lesz az elsődleges feladata, hogy táplálja, gondozza, felnevelje azt a pirinyó megtermékenyített sejtet, ami legtöbbször csak a hormonjaink játékának köszönhető, hiszen hiába tudja az agyunk, hogy a tettünknek egyéb következménye is lehet, mégis ilyenkor mi nők is ösztönből cselekszünk, a vérünkkel gondolkodunk.

Mi történik az első hat hétben?

Az első két hétben a későbbiekben döntő szerepet játszó petesejt és hímivarsejt még messze van az egybeolvadástól. A második hét végén történő ovuláció során az érett petesejt kilökődik a petefészekből, és magába fogad egy hímivarsejtet. A megtermékenyült petét zigótának nevezzük, ami a petevezetéken keresztül átjut a méhbe. Ott 5 nap alatt beágyazódik. A terhesség 9. hetéig tart az embrionális szakasz, amíg ki nem alakul a teste és a fő szervrendszere. Ez idő alatt embriónak is hívják.

A legújabb amerikai törvények viszont nem várják meg, míg az embrióból magzat lesz, ők már a szív megjelenését veszik az élet kezdetének. Pontosan így fogalmaztak a törvényhozók:

„Nincs abortusz az első szívdobbanás után, nincs abortusz, amikor a baba már érezheti a fájdalmat, az abortusz törvényen kívül lesz helyezve, miután a Roe/Wade-döntést eltörlik” (Forrás)

A fenti mondatot értelmezzük csak… Amikor a baba már érezheti a fájdalmat.

Itt egy kis paradoxont vélek felfedezni, mert a zigóta a 8-15. nap között velőcsőként rácuppan az anyai méhnyálkahártya véredényeire. A megtapadt embrió megnyúlik, s az egyik oldalán az agy lesz, míg a többi része a gerincvelő. Úgy a 15. napra (a 4. hétről beszélünk, a nőnek még két hete van elvetetni a babát) kialakulnak az első primitív idegsejtek. Innentől fogva az embrió már érez! A szív csak olyan 22. nap alakul ki. Szóval a fájdalomérzethez nem az idegrendszer szükségeltetik, hanem a szív dobogása... Eszerint két hétig senki fiát nem érdekli , hogy az embrió valójában már érez.

Magyarországon a 12. terhességi hétig engedélyezhetik az abortuszt.** Ez idő alatt alakul át emberi formává.

Jómagam ezzel tudok azonosulni. Az első menzesz elmaradását követő két hetet nem érzem relevánsan elegendőnek ahhoz, hogy egy sorsdöntő kérdést átlássunk, megvitassunk, és döntést hozzunk a további jövőnkről. Amennyiben nem várva várt babáról van szó, olyan súlyos kérdések merülnek fel a hirtelen anyává vált nőben, mint az, hogy a szervezete képes-e egyáltalán kihordani, képes-e utána megfelelően ellátni, felnevelni, képes-e úgy gondozni, ahogy a gyermek megérdemli? A törvényhozók a nőket ismét egyszerű tárggyá minősítik, szinte egyenlők lesznek a laboratóriumokban használt petri-csészékkel.

Igazság szerint, a megszületendő gyermekre sem gondolnak. Nekik kötelességük élni, de az, hogy hová, milyen körülmények közé jönnek a világra már senkit nem érdekel. Pedig a legtöbb abortuszt hosszadalmas és fájdalmas tépelődés előzi meg, és örök nyomot hagy az anyában egy teljes életen keresztül.

2018 januárjában egy tragédia rázta meg Pásztó lakosságát és az internetet olvasóit. Egy háromgyerekes, fiatal anya miután Szilveszter éjszakáján a folyóparton megszülte negyedik gyermekét, lefejezte, testét pedig feldarabolta.

És itt feltenném a kérdést, hogy ez a kisfiú, aki 9 hónapon keresztül békésen növekedett az anyja méhében, megszületve fájdalmas kínok között kellett meghalnia, nem járt volna jobban, ha az anya úgy dönt, hogy ő súlyos válsághelyzetben van, és emiatt megszakítja a terhességét? Lehet, hogy ennek a nőnek eszébe sem jutott az abortusz, mégis úgy érzem, hogy ha igazán felelősségtudó, gondos anyuka lett volna, amellett dönt. Nem csak a halott csecsemője miatt, hanem a már megszületett, addig tisztességgel nevelt három gyermeke végett. Ha a művi beavatkozást emberölésnek tekintjük, akkor ő úgy is gyilkossá válik, mégsem kerül börtönbe és nem veszíti el a gyermekei megbecsülését, felügyeletét.

Persze, ennél még egyszerűbb lett volna védekezni, gondolhatjuk jogosan. Mégis úgy érzem, jó lenne utána járni, hány abortusz lesz valamilyen fogamzásgátló módszer mellett. Hiszen a legbiztonságosabbnak hitt kondom mellett is 1% esély van a teherbeesésre.

Mi jelenleg az egyik leghatékonyabb Mirena hormontartalmú spirál mellett döntöttünk , mely elvileg 5 évig véd. Ehhez képest mégsem mondhatjuk rá, hogy 100%-os védelmet biztosít, mert helyesen használva is az első évben 1000 nőből körülbelül 2 állapotos lesz, míg az öt év alatt átlagosan 7. Akármennyire is kevesebb, mint 1%, mégsem 0.

Abban az esetben, ha én beleesnék ebbe a hét nőbe, nagy pácban lennék. Nem biztos, hogy a testem kibírná a harmadik terhességet. Bab rossz helyen tapadt meg, amitől a várandóságom nagy részét tényleg terhességként éltem meg. Fájdalmas volt, ráadásul ott volt már Zsomi is, így nem pihenhettem annyit, amennyit a szervezetem megkívánt volna. A szülés utáni rehabilitáció sem ment olyan gyorsan és könnyen, mint az első után. Az egyensúly-problémám azóta sem oldódott meg, és így két év után már nem reménykedek, hogy valaha visszaáll az eredeti állapotába. Most úgy érzem, hogy az én korlátaim, erőnlétem és teherbírásom elérte a határait, nem biztos, hogy három gyerekkel is elboldogulnék, ha már kettőnél néha úgy érzem, hogy ezt már nem bírom. A fiúkra gondolva jobban járnék, ha nem vállalnék be egy újabb babát.

Ha egészséges lennék sem biztos, hogy anyagilag úgy állnánk, hogy több gyereket vállalhatnánk. Hiszen ahhoz, hogy tisztességesen, minden létszükségletet megadjunk az új jövevénynek is, nem kevés pénzre van szükség. Emellett egy nő, egy anya általában ismeri magát annyira, hogy tudja, mennyire terhelhető mind lelkileg és mind fizikailag. Az első babánál még egy ismeretlen út áll előtte, ilyenkor szóba jöhet  az örökbefogadás. Jó lenne, ha több speciális segítő állna azon szülő nők mellett, akik nem örömmel várják a gyermeket, segítenének a felkészülésben, az elválás menetében és annak feldolgozásában, a gyászának megélésében. Viszont a többedik gyereknél ez az út már nem olyan könnyen megoldható. A nagyok látnák anya pocakját, ahogy növekszik, majd tanúi lennének, ahogy anyjuk néhány napra kórházba vonulna, majd üres kézzel, fájó tekintettel térne haza hozzájuk. Akármilyen kicsik is, pontosan érzékelnék azokat a fájó, bizonytalan érzéseket, amiket a szüleik élnének át azokban a hónapokban. Az örökbeadó pár a környezetüktől megértést biztosan nem kapna, mert az általános felfogás szerint, ahol már egy-két gyerek van, ott elférne több is. Csak azzal nem számolnának, hogy az anya, de talán még az apa is beleroppanna idegileg.

Míg Iowa állam kivételt tett az erőszak és a vérfertőzés eseteiben, sőt a magzat élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességeivel, addig már több, Első szívdobbanás törvényét aláíró államban, mint például Louisianában egyedül az anyai életet veszik figyelembe: kizárólag akkor engedélyezik, ha az anya élete veszélyben forog.*

Számtalan olyan élethelyzet adódhat, amelynél egy anya az abortusz mellett dönt. Igazságtalanságnak tartom, hogy a magzat védelme címszóval vadidegenek felülbírálják a nő egyéni döntését, eldöntik, hogy kiből váljék úgy anya, hogy semmit sem tudnak a családi, szociális, mentális helyzetéről. Viszont azt is meg kell említenem, hogy a New yorki Reproduktív Egészségügyi Törvénnyel sem értek egyet, sem azzal, hogy a kismamának kötelező meghallgatnia a magzat szívhangját, mielőtt az abortusz mellett döntene.

*A cikk írásakor a törvény még nem lépett Louisianában hatályba.

**2022-ben hazánkban elfogadták a szívhang törvényét, mi szerint az abortuszon gondolkodó nőknek meg KELL hallgatniuk a baba szívhangját. 

A fotók a Pexels.com oldalról származnak, a másodikat Janko Ferlic fényképezte.