Sub Rosa

Tabu, nem tabu: mutogatósdi az oviban

2021. április 22. - Viv. Sub Rosa

Az egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, mi van akkor, ha egy óvodás kisfiú a kukiját mutogatja a társainak? Ez mennyire elfogadott dolog ebben a korban? A szülők pedig hogyan reagálják le, hogy ne sérüljön a gyermek(ek) énképe, illetve ne befolyásolja a későbbi szexualitását?

Akárki akármit mondhat, az élet leginkább az utódnemzés, ergo a szex körül forog. Ultrahangos felvételeken megfigyelhető, hogy a fiúknak már az anyaméhben, magzati korukban is szokott merevedésük lenni. A csecsemők nagy száma rájön arra is, hogy egy-egy csiklandozás, vagy akár a pelenkacsere testi örömöket okozhat. Később, a szobatisztasággal egyre könnyebben fedezhetik fel a saját intim testrészeiket. Freud mindezt infantilis szexualitásnak nevezi, és a felnőttkori pszichés problémákat is innen, a gyermeki kielégületlen vágyaktól eredezteti. Minden óvodásnak van úgynevezett kisgyerekkori erotikus korszaka, viszont ezt a mai napig hatalmas tabu övezi. Freud ezt a szakaszt fallikusnak hívja, amikor a fiúk rádöbbennek, hogy péniszük van, míg a lányokat az izgatja, hogy nekik miért nincs.

Te se légy prűd felnőtt!

A gyerekek nem egyformán érnek. Nem határozhatjuk meg pontosan, mikortól és hogyan fedezik fel a saját nemiségüket, ezért a lehető legfontosabb, hogy a témában csak az adott gyermek fejlődését és kíváncsiságát vegyük alapul.

Engem világéletemben foglalkoztatott a nemiség. Úgy éreztem, hogy majd felnőttfejjel, kivirágozva teljesedik be az életem. Állandóan romantikus filmeket néztem, később kizárólag olyan regényeket olvastam, ahol központi téma volt a szerelem. Emellett nálunk a meztelenség sosem volt tabutéma. Különben hogyan szerethettem volna meg a testem? Az egészséges élethez fontos, hogy elfogadjuk magunkat minden testi hibánkkal együtt.

Ezt a szemléletet követve próbáltam a fiúkat is a meztelenségre, a tabudöntögetésre nevelni, míg Zsombor rávilágított arra, hogy az ő lelkivilága ennél zártabb. Én pedig ezt tudomásul véve elfogadtam, így csendes visszahúzódó lettem, s hagyom, hogy a fiam szégyenlős legyen és a maga ritmusában fedezze fel a nemek közötti különbséget.

Talán éppen emiatt itthon könnyedén átsiklottunk azon, mik a különböző nemiség kritériumai, sőt a Freudot annyira foglalkoztatott Oidipusz-komplexus is kimaradt. Lassan elérkeztünk a látenciakorszakába, amikor is az intellektuális fejlődés háttérbe szorítja a szexuális kíváncsiságot, míg el nem jön az adoleszcencia, azaz serdülőkor. 

Nyíltan és őszintén beszélni róla – nem kerülgetve a forró kását

Már a fallikus időszak felfedezései is rémisztő hatással érhetik a gyerekeket. A fiúk gyakran félnek, hogy elveszítik a kukijukat, hiszen nem mindenkinek van, míg a lányok sokszor azt tapasztalják, hogy a fiúk veszélyesebb, izgalmasabb dolgokat csinálhatnak, velük másképpen bánnak a felnőttek. Ugye, nekünk is számtalanszor mondták, hogyan viselkedjék egy rendes lány (az iskola után)? Más elméletalkotók szerint igazából ezek a sztereotípiák, modellalkotások alakítják ki a későbbi, felnőtt szexuális képzetünket. Amennyiben nem virágnyelven beszélünk a dolgokról, hanem a gyermekünk szintjén érthetően, nyíltan, tabuk nélkül világosítjuk fel, nyugtatjuk meg, hogy mindez természetes, akkor nem fog félelmetes, agresszív ismeretlen képeket fantáziálni, amik az óvodai játékokban a legextrémebb módon kerülhetnek felszínre.

Vekerdy szerint is a négy-ötéves gyerekek egyik kisgyerekkori erotikus korszakukat élik, és ilyenkor természetes, hogy úgymond egymást nézegetik, vagy a saját testüket mutogatják. Náluk ez még mindenfajta nemiség nélkül zajlik, viszont a felnőttek gyakran összekeverik a gyermeki vágyat a szexuálisan érett személy vágyával, és mindjárt erotikus töltetűvé állítják be a kicsi viselkedését. Morális kérdést csinálnak belőle, legrosszabb esetben még meg is bélyegzik a kicsit, amitől egy életre szóló traumát kap az egyébként gyorsan felejtős, tovasiklós történtek után.

Tanítsd meg neki a bugyiszabályt!

Éppen emiatt fontos legkésőbb ilyenkor bevezetni az úgynevezett fehérnemű szabályt, ami a következő négy pontból áll:

  1. A testünk csak a miénk!

Senkinek nincs joga hozzáérni az engedélyünk nélkül. Sem orvosnak, sem a pedagógusoknak, sem a szülőknek. Amennyiben a puszi, az ölelés, a csikizés és egyéb érintés kellemetlen érzést kelt, szólni kell, és a másiknak kötelező azonnal abbahagyni. Fontos itt arra is felhívni a gyermekünk figyelmét, hogyha mégsem sikerül azonnal kilépnie egy ilyen nem kívánt közegből, utána bátran forduljon hozzánk bizalommal!

  1. Van jó érintés és van rossz

A szabály szerint az intim területeket senki nem érintheti, nézheti meg, s az sem helyénvaló, ha mi mutatjuk meg másoknak.

Nekem ez a megfogalmazás így nagyon radikális, mert negatív érzetet kelthet a testünkkel kapcsolatban. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy az intim területeket, ha nem akarom, nem mutatom meg. Az én döntésem, hogy ki láthatja, és ki nem. Semmi rossz nincs mondjuk egy nudista strandban, ahol az összes napozó nemi szervét látjuk, amennyiben az senkinek sem kellemetlen az adott környezetben. Ugyanígy nem értek egyet azzal a felvetéssel sem, miszerint egy 5-6 éves kisgyerek képes egyedül megfürödni, a másik nemű szülő egyáltalán ne segítsen neki. Például én szeretem a saját szememmel ellenőrizni, hogy nem kell félnem a visszatérő fitymaletapadástól.

  1. Jó titok, rossz titok

A szexuálisan visszaélők leggyakrabban használt taktikája, ami miatt a legnehezebb felismerni egy abúzust. Emiatt a legfontosabb, hogy tudjuk, milyen különbség van titok és titok között. Legkönnyebben a titokhoz társított érzésekkel tudjuk illusztrálni: ha egy titok örömet okoz, az jó titok, ám ha félelmet, szomorúságot, kényelmet vált ki, akkor azt mindenképp osszuk meg a bizalmasunkkal. De egy rossz élményt se tartsunk magunkban, mert súlyos traumát okozhat.

  1. A szülő, a család felelőssége

Szülőként az a dolgunk, hogy higgyünk a gyereknek, és biztosítsuk őt, hogy hozzánk bármikor bármivel nyugodtan, szégyen nélkül fordulhat, mi pedig bizalommal, tabuk nélkül fogjuk meghallgatni, és ha szükséges, segíti fogunk, nem söprünk semmit sem a szőnyeg alá!

További olvasnivalók a témában:

Gyermekkori szexualitás és a nemi szerepek kialakulása 

Normális, ha mutogatóst játszanak az oviban? Vekerdy válaszol

Bugyiszabály - tanítsd meg a gyereknek, hol a határ!

 

Vigyázzunk a gyermekeinkre!

Van hozzáfűznivalód? Tedd meg a Facebookon!

Viv

 

 

fotó: pexels

 

süti beállítások módosítása