Milyen a drogfüggő hajléktalanok világa egy szociális munkás szemével?
Doroti fiatal, vidéki lány, aki szociális munkásként Budapest utcáit járja, hogy életeket
mentsen, és megoldást keressen azoknak, akiknek már nincsen semmi esélye ebben az
életben. Segítségére siet a kamaszlánynak, aki anyja szeretetének hiányában az aluljárókban
keresi az élet értelmét, és amikor várandós lesz, végleg elveszíti a talajt a lába alól. 
Dorotinak a saját életében is van mit helyrehoznia. Úgy érzi, szakadékba esett, de szerencsére
barátnője, Rebeka és kollégája, a Koszovót megjárt volt katona, Iván minden erejükkel
támogatják, és egyik nap belép Doroti életébe Dávid, a fiatal tolmács fiú is.
Dorotinak előbb fel kell dolgoznia a múltat, hogy legyen jövője. Meg kell keresnie Istent,
majd a saját helyét a világban, hogy felismerje a szerelmet, amelyet Isten ígért neki.

Olvasható D. Somogyi Eszter most megjelenő regénye hátoldalán.

Mindig is érdekelt a szociális munkások élete, így egyértelmű volt, hogy már az előrendelés során veszek egy példányt a regényből, miközben azon gondolkodtam, ki is lehet valójában D. Somogyi Eszter, az írónő?

Ki vagy Te, honnan érkeztél az írói világba?
Tíz évig dolgoztam Budapesten drogos hajléktalanok között utcai szociális munkásként. Miután férjhez mentem, a férjem munkája miatt – ő lelkész – egyik pillanatról a másikra egy szabolcsi kis faluban találtam magam, távol az addigi életemtől. A bezártságból az írás nyitott ablakot számomra a külvilág felé. 2017-ben indult a blogom, ami jó írásgyakorlásnak bizonyult a regényírás előtt.
  
Ha jellemezned kellene Dorotit, a regény főhősét, hogyan tennéd? Mennyire vagy te?
Semennyire. Doroti egy egyedülálló lány, aki nem találja a helyét a világban. Annyira, hogy minden emberi kapcsolata megszűnik, még a saját családjával sem beszél. És lassan, a könyv lapjain lépésről lépésre kitárul felé a világ, lesznek barátai, helyet talál egy gyülekezetben, és ott ismeri meg Dávidot.
Nekem mindig jó kapcsolatom volt a szüleimmel. Mindig támogató hátteret kaptam tőlük, így könnyű volt huszonegy évesen saját lábra állni, és elindulni az önmegvalósítás útján. Úgy, hogy tudtam, van egy biztos hátterem, és ha bármi rosszul sikerül, akkor van hova menni, van kihez fordulni.
 
Jól gondolom, ebben a pillanatban, ahogy nemsokára teljes, fogható valóságában megszületik a könyved, az egyik legnagyobb dolognak tarthatod, amit elértél a munkád során?
Nehéz a kettőt párhuzamba állítani. A munkám során a legbüszkébb sokkal inkább azokra az esetmenetekre vagyok, amiket sikerült úgy végigkísérnem, hogy megoldást találtunk a klienseink életének egy kritikus szakaszában a problémájukra. Hozzáteszem, sok esetben a csodával határos módon oldódott meg egy-egy ilyen történet. És ennek köszönhetően ma tiszta életet élnek, és rendben van az életük.
Annak, hogy ezt könyvben megörökítettem, sokkal inkább érzelmi oka van. Hiába telt el már hét év, amióta nem dolgozom ezen a területen, életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Azokban az években váltam felnőtté, alakult ki az identitásom. És amíg írtam a könyvet, éjjel rendszeresen álmodtam azt, hogy ott vagyok újra. Elmondhatatlanul jó érzés volt újraélni, feleleveníteni azokat az éveket, és méltó emléket állítani neki.
 
Mi a legnagyobb félelme egy szociális munkásnak?
Nekem az volt, hogy elrontom, és ez a másik életébe kerül. Hosszú út vezetett odáig, amíg megértettem, és elfogadtam, hogy nem tudunk mindenkit megmenteni. A saját döntéseik következménye az, ha végül belehalnak.
 
 
Mi a legmélyebb nyomorúság egy szociális munkás szemében?
Egyértelműen az, amikor valaki teljesen feladja az esélyt arra nézve, hogy változtasson.

 
Van olyan pillanat, amikor úgy érzi, hogy akármilyen rossz, mégis cserélne egy felkaroltjával?
Nincs. Nyilván minden élet más, és mindenkinek a saját nehézségeit kell legyőznie, megoldania az életében. Én mindig azt éreztem a munkám során, hogy nem cserélnék egyikükkel sem. Ha belegondolunk, ők tényleg a pokol közeléből jönnek vissza a normál életbe. Emiatt elmondhatatlanul büszke vagyok azokra, akik végigcsinálták. Én nem vagyok biztos benne, hogy képes lettem volna felállni olyan mélységekből, amilyenekből ők indultak.
 
Kiről mintáztad Dorotit?
Nem volt senki konkrét személy, akiről mintáztam volna. Egyszerűen megszületett a fejemben a karaktere, és életre kelt a fejezetek alatt.

Mennyire mondható igaz történetnek?
Az esetek valóban megtörténtek, amiket a könyvben leírtam. Bár a legtöbb karakter több volt kliens életútjából lett összerakva. Azon kívül minden a képzeletem műve. A kegyelem érintése olyan eseteket dolgoz fel,
 
Lelkészfeleségként egyértelmű, hogy Isten, a hit is megjelenik a regényedben. Mennyire volt ez tudatos?
Teljes mértékben tudatos volt. Keresztényként nem is tudtam volna elképzelni, hogy ezt a szálat ne vigyem bele.
 
Volt mentorod az írás során? Ki volt ő?
Nádasi Krisz volt a szerkesztőm, aki javította az kéziratomat, és időközben nagyon sokat tanultam tőle az írásról, a párbeszédek helyes központozásáról. Nélküle, azt hiszem, sosem lett volna kész ez a regény.
 
Mi volt a legnehezebb az írás során?
Hogy időben korlátozva voltam. Két kisfiunk van, és a férjemmel felosztottuk az időt, ki mikor dolgozik, és ki van a fiúkkal. Gondolati síkon sokkal előbbre jártam, mint ahol az írásban tartottam. Így alig vártam, hogy leülhessek a gép elé, és rögzíthessem mindazt, ami már a fejemben összeállt. Kicsit olyan volt, mintha két párhuzamos világban éltem volna azokban a hónapokban.

A kész, leadott kéziratot újra olvasnád? Találnál benne olyat, amin utólag módosítanál?
Már nagyon sokszor végigolvastam. Megszámolni sem tudom hányszor. És még egy végső olvasás előttem van, mielőtt elküldöm a nyomdába. Én kereknek érzem. Lehetne még egy két fejezetet írni bele, de azokat az írás közben is mellékszálnak éreztem, így végül elvetettem őket.
 
Mit üzennél az olvasóidnak?
Hogy ha legközelebb elmennek egy hajléktalan mellett az utcán, akkor vegyék észre, hogy ő nem csak egy visszataszító bűzkupac, hanem egy ember, akinek valahol útközben összeomlott az élete és remélem, hogy ebben segítségére lesz minden olvasónak ez a könyv.

Köszönöm a beszélgetést!

A Kegyelem érintése már megrendelhető a https://dseszter.hu/  oldalon!

Eszter blogja az Eszi-Téka

Amennyiben hozzászólnál, tedd meg a Facebook-oldalon, amit követni is megér!

Köszi, Viv