Sinéad Moriarty nem mindennapi írónő. Súlyos témákról ír könnyed stílusban a chic lit műfajában. A magyar olvasó először az Emma-trilógiájával találkozhatott, később a Földre szállt nagynéni, most pedig A jó anya regényével.
Sinéad Moriarty könyveihez fel kell nőni. Első látásra humoros, nyári olvasmány, olyan igazi chic lit, sok-sok szókimondással. A valóságban viszont komoly és mély dilemmákat vet fel. Tökéletes korrajz a mai harmincas nők életéről.
Az írónőnek összesen 15 könyve jelent meg, de valahogy magyarra ezek közül nem sokat fordítottak le. Most legutóbb 9 év után jelent meg egy 2017-es regénye, A jó anya.
Kate, a jó anya élete romokban hever. A férje otthagyta egy csábító, fiatal nőért, aki szült neki egy kisfiút. A házukat el kell adni, mert nincs miből fizesse a részleteket, de közben erősnek kell maradnia három gyereke kedvéért.
Luke, a legidősebb, tizennyolc éves. Szerencsére van egy melegszívű barátnője, aki átsegíti a nehézségeken – például amikor apja rendszeresen cserben hagyja új felesége és kisfia miatt.
Jess, az egyetlen lány, tizenkettő. Ő próbál közvetíteni apjuk és a család között, de kevés sikerrel, hiszen az új asszony mindent elkövet, hogy megakadályozza a kapcsolattartást.
Bobby, a legkisebb, hétéves. A maga módján próbál megbirkózni az új helyzettel: rugdossa a bútorokat és kívülről fújja a Guinness Rekordok Könyvét. A tények legalább biztosak.
Kate hazaköltözik az édesapjához a három gyerekkel, és besegít a családi kávéházban. Mivel a volt férje állandóan késik a gyerektartással, nagy szüksége van a pénzre.
És amikor végre kezdene egyenesbe jönni az életük, kiderül, hogy Jessnek leukémiája van.
Mire nem képes egy jó anya a gyerekéért? Mire a könyv végére érünk, Kate és a család megjárja a poklot is. Egyvalami segíti át őket a szörnyűségeken: a mélységes szeretet, ami összefűzi a csonka családot. - moly.hu
Témája túlságosan fájdalmas számomra, anyaként nem vagyok rá képes, hogy elolvassam, mert a legnagyobb félelmemet vetíti le: leukémiás lesz a főszereplő lánya. És nem lesz happy end.
Nagyon sírós, nagyon megható, nagyon darabokra tépi a szívedet, de az írónő megint egy csodát alkotott és ezt olvasni kell! - írja Niki a Könyvesem blogon.
A Földre szállt nagynénit olvastam az írónőtől először, jóval a gyerekvállalásom előtt. Kedveltem a főhőst, tetszett, hogyan áll a testvéréhez és annak gyerekeihez. Akkoriban én is "kedvenc nagynéni" szerettem volna lenni, mint Kate. A történet komorságát a testvér, Fiona mellrákja adja, de szerencsére nem vitte el búskomorságba a történetet.
Kate OBrien harmincéves, és úgy él Londonban, mint hal a vízben. Keményen megdolgozott azért, hogy műsorvezetőként saját show-ja legyen, és most boldogan ül a babérjain. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a nővérének, Fionának mellrákja van, és haladéktalanul műteni kell. Fiona otthon, Írországban él, és lényegében ő nevelte fel Kate-et meg az öccsüket, miután anyjuk (mellrákban!) meghalt. Fiona azóta matematikus lett, és családot alapított: szintén matematikus férje érzelmileg egy tuskó, csak a tudományos karrierje érdekli, ötéves ikerfiaik pedig, finoman fogalmazva, rettentő zabolátlanok. Kate zúgolódva bár, de mindent feladva azonnal hazamegy, és megpróbálja átvenni nővére helyét a nehéz időkben. De ott van még neki az apja, aki vén fejjel kezd randevúzni, és éppen Kate hajdani és utált tornatanárnőjével jár, valamint ott van álomvilágban élő öccse, aki huszonhat éves korában is elvárja, hogy eltartsák, amíg híres és gazdag rapper nem lesz. Aztán ott van még az exszerelme is, bár természetesen semmit sem (?) éreznek már egymás iránt. - moly.hu
Az Emma-trilógiával abban az időben találkoztam, amikor minden vágyam egy baba volt. Amikor minden gondolatomat az anyává válás, az anyaság töltötte ki, de a teherbe esés egyre csak késett. A lehető legjobbkor, hiszen az első kötetben, a Babablues-ban pont ugyanabban a cipőben járt a főhősnő, amiben én. Minden sorában, tettében, gondolatában magamra ismertem. Rengeteget nevettem és sírtam rajta egyszerre.
Azt mondják, egy nõ két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az elõbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg megérett az anyaságra, és férje, a jóképû rögbiedzõ is örülne neki. Azt hitte, egyszerû lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok sógornõjének is van már egy kisfia, sõt megint terhes, és ikrei lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és kezelést kitaláltak már. De ezekrõl is csak az derül ki, hogy válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielõtt a hormonkezeléstõl és a szorongástól végképp megõrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával.Mi ebbõl a tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya lenni, nagy valószínûséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan egyszerû az. - moly.hu
Figyelembe véve, hogy női író és a Földre szállt nagynéni a romantikusokhoz került a könyvespolcokon, a trilógiát is ott kerestem.Totál feleslegesen! Hiszen a baba-mama polc legeldugottabb sarkába rakták. Vicces így visszagondolva, hogy már fél éve volt a mindennapi életünk része a babaprojekt, mégis e könnyed, vidám regény miatt léptem AHHOZ a polchoz. Mondanám, hogy a szívem vadul dobogott, és heves érzelmektől fűtötten simítottam végig az áhitott könyvek gerincét, de csak annyi történt, hogy gyorsan átfutottam a címeket, mielőtt megleltem, amit kerestem.
Ismét itt van Emma, a Babablues szeleburdi hõsnõje, és továbbra is gyermekre vágyik. Két éve hallgatja biológiai órája ketyegését meg mások intelmeit, hogy jó lesz igyekeznie. Pedig rajta és sokat szenvedett férjén, Jamesen nem múlik: õk a fejen állástól kezdve a lombikbébiprogramig mindent kipróbáltak. Emma végül úgy dönt, hogy lemond a szaporodás legáltalánosabb módjáról, és az örökbefogadást választják (ami ellen, némi agymosás után, Jamesnek sincs kifogása) – az úgyis könnyebb, gyorsabb, kevésbé fájdalmas. Emma legalábbis ezt képzelte. Hamar ráeszmél azonban, hogy sok mindent kihagyott a számításból, a többi között azt, hogy csak külföldön, például Oroszországban vannak örökbe adható gyerekek. Továbbá bizonyítaniuk kell Jamesszel a rettegett szociális munkásoknak, hogy alkalmasak egy baba felnevelésére. Valamint nem árt, ha beszélnek pár szót oroszul, rendelkeznek némi ismerettel az orosz kultúráról, megfelelõ ajánlókat találnak – vagyis az örökbefogadás tetõ alá hozása egyáltalán nem egy leányálom. És ha ez nem kergeti õrületbe szegény Emmát, akkor megteszik a családtagjai meg a barátnõi. - moly.hu
Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettõ is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülõ fivére, lobbanékony természetû legjobb barátnõje s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülõk lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora… õrület! - moly.hu
